42. rész Egy elcseszett parti

-Rólad szól a prófécia? Ez nevetséges-kuncogott Magnus eme állításon.-Már meg ne sértődj, de ez teljességgel lehetetlen, már csak azért is, mert egy boszorkány családhoz se köthető a Montez név.
-Ilyen jól ismered az összeset?Betanultad a történelmeteket vagy mi?-tette fel a  kérdéseket, némi gúnnyal a hangjába Cornelia.
-Édesem, sokkal több éves vagyok mint azt gondolnád.Hiszed vagy sem, de egy magamfajta boszorkány mesternek megvannak a fortélyai ahhoz, hogy akár ezt-simított lassan végig a levegőben, a férfias arcától, le egészen a nadrágja tetejéig,-évszázadokig, sőt akár évezredekig fiatalon, fitten és szexin tartsam.
-Még is hogyan?-ráncolta a homlokát.
-Az legyen az én kis titkom-mosolygott bájosan Corneliara.-Most ha megbocsátasz, vissza mennék élvezni a partit.
-Tessék?De azt mondtad a telefonba, hogy segítesz-ahogy Magnus elhaladt mellette, hogy visszamehessen a szórakozóhelyre, karjánál fogva megállította.
-És én, segítettem is- nézett a karját szorító kézre, majd a tulajdonosára.Mikor Cornelia kapcsolt és elengedte Magnus tovább folytatta.-Elmondtam, hogy semmi közöd a próféciához, így hát megnyugodhatsz és nem kell ilyeneken törnöd a szép kis fejed. Inkább menj vissza a barátodhoz és szórakoztasd.Ahogy az előbb láttam egész jól elvoltatok-kacsintott rá feketével kihúzott szemével, aztán tovább indult az ajtó felé.
-Ő nem a barátom-rázta meg vadul a fejét és Magnus után fordult.
-Akkor a szeretőd vagy az egy éjszakás kalandod, nekem mindegy.Nem ítélkezek-vigyorgott rá őszintén, majd kinyitotta az ajtót és belépett rajta.
-De...várj..nem-hebegett össze-vissza Cornelia, majd némi tétovázás után követte a boszorkányt.Az ajtó nagy puffanással csapódott be utána.
Cornelia elviharzott pár, nagy hévvel smároló ember  mellett, akik a falnak dőlve feledkeztek bele egymás társaságába.Átvágott két pincér között, majdnem fellökött egy alkoholtól bűzlő, vörös hajú nem annyira vonzó férfit, majd végül oda ért a táncparketthez, ahol aztán tolakodva próbált átjutni a tömegen.Éppen egy barna hajú , fekete, az a tipikus dugj meg ruhájú lányt lökött arrébb amikor megpillantotta Magnust. Néhány  lépés választotta el tőle, és mivel nem akarta szem elől veszíteni ezért mit sem törődve az emberekkel, bevetette vámpír gyorsaságát és  egy szempillantás alatt mögötte termett.Jobb kezét vállára helyezte és egy kicsit szorított rajta, jelezvén, hogy nem engedi el ilyen könnyen.
-Magnus-mondta a nevét némi éllel a hangjába.
-Te aztán nem adod fel egykönnyen-a lány érkeztére nem fordult meg, így mondandóját maga elé mondta.De Cornelia így is kristálytisztán értett minden szót.
-Delacour-először csak ezt az egy nevet említette, majd amikor érezte, hogy a férfi válla megfeszül a keze alatt, folytatta most már normális hangnembe.-Cornelia Montez Fleur Delacour.Ez a teljes nevem.
Magnus lassan megfordult és értetlen tekintettel a lány pillantását kereste. Cornelia keze lecsúszott a válláról és várta, hogy a férfi akinek szemébe már csodálkozás és némi félelem játszott megszólaljon.
-Ez nem lehet, ez egyszerűen képtelenség.Neked több mint 100 éve halottnak kéne lenned.
-Nem tudom, hogy ezt az információt honnan szedted, de ez az állítás hibás, ugyan is , ahogy azt magad is láthatod élek.Mármint amennyire egy vámpír élhet.
-Mindenkinek hazudott volna?-gondolkodott hangosan Magnus, nem törődve Cornelia elöbbi mondatával, miközben pillantása beleveszett a tömegbe.
-Ki hazudott?-kérdezte Cornelia.
-Grandmére-szedte össze magát a boszorkány mester.Kihúzta magát, a zavarodottság eltűnt az arcáról, vidám mosoly és lazaság került a helyére,-a nagymamád.
-Tessék?-hangja egy oktávval feljebb szökkent.Most belőle áradt a döbbenet és az értetlenség fűszeres keveréke.-Te ismerted?Honnan, és mit hazudott?Azt, hogy meghaltam?-rakta össze miközben záporoztak belőle  a kérdések.-Várjunk, ő nem is tudta, hogy átváltoztattak?Nem tudott semmit anyám meg Aro tervéről?
-Ho ho, lassabban a kérdésekkel-emelte fel mind a két kezét.-Mindenre szép sorba válaszolok.De azt amúgy nem értem, hogy mi köze ehhez édesanyádnak, ő már jóval azelőtt meghalt.
-Az az átkozott kurva még él-kiabálta olyan hangosan Cornelia, hogy a hangos zene ellenére is az egy méter távolságban lévő emberek meghallották. Corneliat nézték kíváncsian, hogy mi lehet a kiabálás tárgya.
Cornelia mikor észrevette. hogy egy páran őt nézik, mindenki felé egy gonosz pillantást vetett. Ennek hatására a bámészkodók elfordultak és újra belefelejtkeztek a táncolásba. Kíváncsiak lettek volna mi fog történni, de részegek voltak és az, hogy a DJ most tette fel a Timber című szám remix változatát, az sokkal jobban érdekelte őket.
Cornelia visszafordult Magnus felé, de nem tudott megszólalni.Meglepte az, ahogy előbb reagált anyja említésére és nem tetszett neki az, hogy egy másodpercre dühöt vélt felfedezni szívébe.Lehunyta a szemét és hangosan kifújta a levegőt.Arra koncentrált, hogy vissza zárja azt a kis rést a szívén amit az előbb  engedett kinyílni. Egy percre elszakadt a külvilágtól, nem hallotta a zenét, nem érzett szagokat, nem érezte a testét.Ilyen lehet az amikor Alec használja a képességét, teljesen megbénítja vele az embert-futott át egy pillanatra az elméjébe, majd ezzel az utolsó gondolattal, fejét is teljesen kiürítette.
-Jól vagy?-hozta vissza a ,,merülésből" Magnus kérdése Corneliat.
A lány kinyitotta a szemét és először a vállán lévő kézre nézett, majd pedig a férfira aki arca csak pár centire volt az övétől.Biztos volt benne, hogy Magnus már egy jó ideje szólongatja és az előbbi kérdést már párszor feltette.
-Igen-kezdte erőtlenül.Néhányat pislogott, vett egy nagy levegőt és aztán mintha nem történt volna semmi, mosolyt erőltetve magára folytatta tovább.-Persze, hogy jól vagyok.Csak egy pillanatra elgondolkoztam-hazudta.-Azt mondtad halottnak kéne lennem és elvileg ismerted a családomat is, ezek szerint még is több közöm van a próféciához mint azt gondoltad volna?
-Néha én is tévedhetek-mondta keserűen.Nem szívesen vallotta be ezt az állítást.-Nem tudom, hogy te kitől tudtad meg, de amit gondoltál az igaz.Rólad szól a prófécia.
-Remek-fordult el a boszorkánytól miközben két kezét lerázta magáról.-Ez egyszerűen fantasztikus-a korábbi mosolynak már nyoma se volt az arcán.
-Figyelj, mi lenne ha most elmennél?Mindkettőnknek jobb lenne.Én tovább tudnám élvezni a partit te pedig letudnál higgadni.
-Én higgadt vagyok-emelte fel újra a hangját Cornelia egy gonosz pillantás kíséretében
-Igen, azt látom-emelte fel Magnus védekezően a kezét, közben pedig szemét forgatta. Cornelia egy csípős megjegyzéssel akart rá válaszolni, de a férfi tovább folytatta így sikerült a lányba a szót belefojtani.-Ezen ha lehet, most ne kezdjünk el vitázni.Csak azt akartam mondani, hogy ezt a beszélgetést inkább máshol, máskor kéne befejeznünk.Ahol csak kettesben lehetünk és senki sem zavarhat meg minket.A telefonszámodat úgy is tudom, majd üzenek ha ráérek.
-Legyen-adta meg magát,-egyenlőre beérem annyival, hogy tudom az a ribanc nem hazudott.-Magnus kérdő pillantása láttán jobb kezével legyintett egyet és tovább folytatta.-Majd elmesélem amikor összefutunk.Ami amúgy remélem nem hetek múlva lesz.
Magnus válasz helyett csak mosolyogva megvonta a vállát, majd megfordult és átfurakodva a tömegen elsétált.
Cornelia elindult a másik irányba, vissza a kanapéhoz ahol Garrettet hagyta a Mimi nevű lánnyal.
-Hol a csaj és a hulla ?-kérdezte Cornelia zavart tekintettel amint odaért barátjához.Ugyanis Garrettet egyedül találta a kanapén, se Mimi, se pedig a halott csaj nem volt már a férfival.
-Miminek csodás a szája kár, hogy sokat csacsog vele. Így hát miután elrepített a mennybe, megkértem segítsen kivinni az áldozatunkat.Annyira be volt baszva, hogy fel se tűnt neki, hogy egy hullát  cipeltettek vele-szélesen vigyorgott.Fogai fehéren villogtak a gyér fénybe, ajka áldozata vörös vérétől csillogott.-Kint elsétáltam vele egy közeli sikátorhoz, ahová aztán leraktuk a hullát.Gondoltam, majd amikor megyünk haza, te a varázslatos tüzeddel majd elintézed, hogy senki se találja meg.Ezt Miminek is elmondtam, aki ezt halva furán nézett rám, de mielőtt felfoghatta volna a szavaim értelmét, már a falnak szorítottam és az édes vérét szívtam.
-Szuper, pár percre eltűnök és te gyártod nekem a hullákat.
-Ha már itt tartunk- nem is foglalkozott Cornelia megjegyzésével, az sokkal jobban érdekelte, hogy amíg ő élvezkedett,  a lány mit csinált.-Ki volt az az alak akivel az előbb a szemközti kanapénál beszélgettél, majd igen gyorsan eltűntél vele a hátsó ajtón?
-Mindegy, nem fontos, csak menjünk haza-sóhajtott.
-Most?
-Igen most-szeme villámokat lövellt. Elege volt már ebből az estéből.Megtudta hogy tényleg ő a királynő, egy pillanatra megcsapta a düh szele, fel kellett még gyújtania két hullát és ráadásul most még Garrett is faggatózik, meg leakar vele állni vitatkozni.-Menj, szállj be a  kocsiba.Gyors elintézem azt a két csajt aztán én is megyek-választ nem várva, már indult is a bejárati ajtó felé, így Garrett mondatát se halhatta amit hangosan maga elé mondott.
-Ebbe meg mi a fene ütött?!

Cornelia és Garrett dél fele gurult be Cullenék garázsába.
A haza fele úton Garrett meg kérdezte Corneliat , hogy jól van e, mi történt amitől ilyen lett a kedve, de Cornelia az egyszerű egyszavas igen és semmi válasszal felelt csak. Garrett ebből a két semmit mondó szóból megértette, hogy többet úgyse fog tudni egyenlőre kihúzni barátjából, így hát hanyagolta a beszélgetést. Egészen mostanáig. Ugyanis amikor leállította a motort és kikapcsolta a biztonsági övet, a szavak csak úgy záporozni kezdtek belőle.
-Oké, eddig vártam, hogy magadtól beszélj, de nem tetted.Szóval megkérdezzem újra, még is mi a faszom történt amíg távol voltál?Mit csináltatok azzal a férfival?-hangját kicsit felemelte és némi düh hallatszott ki belőle. Nem tetszett neki, hogy nem tudhatja, hogy még is miért léptek le olyan hamar.-És nekem ne gyere azzal, hogy semmi, meg mindegy-folytatta,-mert rohadtul látszik rajtad, hogy valami nem okés .Úgyhogy gyerünk, kezdj bele a mesélésbe.
-Bazdmeg Garrett-köpte oda neki a szavakat Cornelia lenézően, majd beintett neki és kiszállt az autóból.
Cornelia mérgesen becsapta az autó ajtaját, majd elindult az ajtó felé, hogy beléphessen a házba és megszabaduljon Garrettől.
De Garrett nem hagyta annyiba, nem engedte, hogy Cornelia ilyen egyszerűen kitérjen a kérdések elől, így hát ő is kiszállt a kocsiból és a lány után futott.
A konyhába érte utol, ahol aztán, hogy megállítsa megfogta a bal kezét. Cornelia rántott egyet rajta, de a kéz ami  körbe fogta túl erősnek bizonyult.
-Garrett, eressz el!-parancsolta neki Cornelia, miközben felé fordult, hogy egy mérges pillantást tudjon felé lövellni.
-Nem, amíg nem válaszolsz arra, hogy mégis mi a fene bajod lett hirtelen-mondta Garrett hangosan, szinte már üvöltve a szavakat.
-Még is mi a faszért akarod tudni, bazdmeg?-emelte már ő is fel a hangját, miközben  sikerült kirángatnia a szorításból a kezét.-Nem kurvásul mindegy neked?Ittál egy jót, sőt kettőt is, egy ribanc leszopta a faszodat, egyszóval csodás estéd volt.Akkor meg?-Cornelia kiabálás közben hátra felé lépdelt, hogy átmehessen a nappaliba, majd onnan fel a szobájába ahol reményei szerint Garrett már nem fogja zaklatni.-Vagy az a gond, hogy nem dughattál meg? Mert akkor sajnálom, én sem így terveztem, de azt ne várd el hogy térden állva könyörögjek a bocsánatodért, meg sajnáljalak mert jelenleg vannak kibaszottul nagyobb problémáim is.
-Ki a faszt érdekel, hogy szexeltünk e vagy sem?Igen persze, jó lett volna és akartam is, de ez most rohadtul nem izgat.Az ami érdekel, az az hogy mik a kibaszott problémáid, mert tetszik vagy sem de a barátod vagyok és aggódók érted.
-Aggódsz értem? Ez csodás, de ez is csak egy elbaszott érzés ami meggyengíti a vámpírt-lépett át a nappali küszöbén még mindig mérgesen Garrettre meredve, aki az egész vita alatt együtt lépett a lánnyal.
-Igen , és ? Nem mindegy neked, hogy mit érzek?Én legalább érzek nem úgy mint te.
-Hát ez az, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy olyan elcseszett legyek mint te, mert majdnem visszakapcsoltam, a jó kurva életbe-az utolsó szavakat szinte már sikította, majd megfordult, hogy belerúgjon a mögötte lévő fotelba.De ahogy fordult és lendítette a lábát belefagyott a mozdulatba, ugyanis észrevette, hogy nincsenek egyedül.
A Cullen család összes tagja, plusz  Lexi és Chris álltak vagy ültek némán a nappaliba és figyelték Corneliaékat. Tegnap este óta, hogy Cornelia és Garrett elmentek, senki sem hagyta el a házat. Lexi és Chris azért, hogy kifaggathassák Garrettet amikor visszajönnek, hogy mi történt és hogy megpróbáljanak újra beszélni Corneliaval. Cullenék pedig belefelejtkeztek a beszélgetésbe arról, hogy mi legyen Corneliaval, mit tehetnének és vajon, hova fog ez a Blood Rippah dolog tovább fajulni.
-Ne hagyjátok abba, most kezd érdekes lenni-törte meg a már, már kínosnak ható csendet, széles vigyorral az arcán Emmett.
-Majdnem visszakapcsoltál?-kérdezte Lexi reménykedve.
De Cornelia nem válaszolt Lexi kérdésére és Emmett hozzászólását se kommentálta.Ehelyett fogta magát és vámpírgyorsasággal a szobájába futott, hangosan becsapta az ajtaját, majd lehuppant az ágyára.

Kedves Naplóm!
A mai nap kibaszott nagy szívás. 
Azt gondoltam partizok majd egy fantasztikusat úgy mint régen, de sajnos a ribanc anyám ezt is elcseszte. Jó nem szó szerint ő volt, hiszen nem volt ott, de maga az említése, az emlékek és az, hogy beigazolódott, hogy igazat mondott a próféciával kapcsolatba mindent tönkre tett.Majdnem miatta vissza kapcsoltam, de csak majdnem, mert ügyességemnek és kitartottságomnak hála nem sikerült megtörnöm.Erre bizony jobban oda kell figyelnem, mert egy rossz baki és vége ennek a békés lebegésnek.Aminek csak a lenti nyúlszívű, nyápic ,,családom" örülne, én már annyira nem.
Biztosra veszem, hogy most is engem beszélnek ki. Kihallgathatnám őket, de nincs kedvem hozzá, nem fárasztom magam ilyenekkel. Garrettnek is megmondtam, hogy van fontosabb dolgom is minthogy a hülye kis dolgaikkal, meg a panaszkodásukkal foglalkozzak.Na jó nem így mondtam, nem ezekkel a szavakkal de ez volt a  lényege.
Apropó fontosabb dolgok.Az előbb említettem, hogy megtudtam, hogy én vagyok a királynő, nos ezt egy boszorkány mesternek, Magnus Banek köszönhetem.Persze ha hihetek neki és tényleg igazat mondott.Mert ugye kitudja, hogy ki szövetkezik még anyámékkal, nem hiába a mondás, hogy az ember csak magába bízhat. De mondjuk nem is azt mondtam, hogy bízok benne, csak talán végre akad valaki aki segíthet megérteni az életemet.Majd meglátjuk hogy alakul, ha esetleg kiderül, hogy becsapott vagy Aroéknak dolgozik úgyis kinyírom, szóval veszteni valóm nagyon nincs....
Hát így ennyi, ez történt velem a mai napon.Most elugrok kicsit vásárolni estére, ugyanis az éjszakát Jacobnál töltöm.Ha szerencsém van ma este végre megdug, így legalább a Garrettel való dugásom ami elmaradt kárpótolva lesz.Gonosz lennék, esetleg szemét?! Nem hiszem, egyszerűen csak megragadom a lehetőségeket és élvezem az életet. De mindegy is, mert lehet nem lesz este szex.Szegénykém még szűz és nem akarok erőszakos lenni, fent kell tartanom a látszatot mintha érdekelnének az érzései.Vigyáznom kell, nehogy lebuktassam magam és még a végén megtudja, hogy gyilkoló gép lett belőlem.....
Na de lépek is...csáó...

Cornelia letette a tollat, össze csukta a naplóját, majd bement a gardróbjába és egy fiókos szekrénybe amibe a fehérneműit tartotta, elrejtette a kis könyvecskét.

41. rész Magnus Bane

A fejezet enyhe +18-as részeket tartalmaz!!!!!


-Min gondolkodsz ennyire?-pillantott Garrett Cornelia felé a volán mögül.
-Csak az anyám hülyeségein-nézte az ablakból a közeledő Washington feliratú táblát.- A Midtown Partyplexbe megyünk.Azt mondják jó hely, plusz van ott egy kis elintézni valóm-váltott gyors témát.
-Oké-fordult be jobb oldalra Garrett,-ezek szerint hülyeségnek tartod ezt a vámpírkirálynős dolgot?
-Nem tudom-vonta meg a vállát, nem akart jobban belebonyolódni ebbe  a témába.
-Hát jó.
5 perc csendes utazás után megérkeztek a Midtown Partyplex elé. Garrett keresett egy parkoló helyett, beállt, leállította  a motort aztán behúzta a kéziféket.
-Megérkeztünk-jelentette ki Garrett.
-Látom-válaszolta Cornelia még mindig maga elé bámulva.
-Hé-fogta meg a kezét a férfi-ugye nem leszel végig ilyen?Cullenéknál lelkesebb voltál.
Cornelia a kezére pillantott amin Garrett keze pihent, majd megrázta a fejét és mosolyogva barátja szemébe nézett.
-Sajnálom, én csak.... túl sok minden történt a napokba.
-Annyira, hogy az már Blood Rippahnak is túl sok?-szája széles mosolyra húzódott, kivillantak fehér fogai.
-Nem- egy perce ö is elmosolyodott, majd hangosat sóhajtva folytatta-Blood Rippahnak nincsenek ilyen gondjai-,, de Cornelianak igen"folytatta magában a mondatott.
-Remek, akkor menjünk-lelkesedett Garrett és kiszállt az autóból. Cornelia ugyan így tett.
Kézen fogva elmentek a hosszú sor mellett ami a kivilágított szórakozóhely előtt állt.A bejárati ajtónál két az a tipikus kidobó ember kinézetű  őrbe botlottak bele.
-Cornelia Montez, 2 személy-mondta tömören a lány.
-Igen , itt van-nézte a listáját az egyik őr-bemehetnek. Jó szórakozást- nyitotta ki nekik az ajtót.
Ahogy Cornelia és Garrett beléptek egyszerre megcsapta őket a hangos zene.De Corneliat ez érdekelte a legkevésbé.Ő inkább azt sok száz, alkoholtól mámoros embert figyelte, akik nevetve, adrenalintól túltengve táncoltak a táncparketten, vagy iszogattak a bárpultnál, vagy a kanapékon elfeledkezve mindenről smároltak és tépték egymásról  a ruhát.
-Jó a buli-súgta Garrett Cornelianak. Hála vámpírhallásuknak  nem kellet felemelniük a hangjukat, hogy túl kiabálják a zenét.
-Az-bólogatott a lány,-és még jobb lesz ha találunk valami nassolni valót-kacsintott rá miközben megnyalta a száját.
Garrett egyet értően mosolygott, majd elkezdte nézni a szobában lévőket.Szeme hamar megakadt egy vörös hajú lányon aki egyedül, az alkoholtól már félig kidőlve ült pár méterre egy kanapén és üveges tekintettel bámult maga elé.
Garrett a nő felé biccentett és miután Cornelia alaposan végigmérte részeg áldozatukat, majd beleegyezően bólintott elindult felé. Cornelia követte.
-Szia édes.Szabad ez a hely?-ült le Garrett a vörös hajú lány mellé.
-Persze, szióka-nyögte ki nehezen, a mondat végét elnevetve.
-Segg részeg, remek áldozat-mosolygott elégedetten Cornelia.
-Hé, csajszi...he..he..hello-kacarászott a csaj.
Cornelia is elkezdett bután nevetni mintha valami nagyon vicceset mondott volna, majd nekidöntötte a  kanapé háttámlájának a csajt és a nyaka felé hajolt.
-Várj-fogta meg a kezét Garrett,-itt akarsz inni belőle?Mindenki előtt?
-Garrett, nyugi, nem lesz baj-mondta lenézően.-Senkinek sem fog feltűnni, hogy mit csinálunk, mindenki be van rúgva.Ez a világ már nem olyan mint régen....több száz vámpír csinálja ezt, és hahó még mindig élnek.Csak annyi, hogy kicsit fogd vissza magad, hogy kevésbé fájdalmas legyen neki, az alkohol úgyis zsibbasztja szóval még élvezni is fogja.
-Oké-válaszolta, de ez az oké nem túlságosan győzte meg Corneliat.
-Majd én segítek ellazulni-huncut vigyor jelent meg az arcán, közelebb hajolt a férfihoz és szájon csókolta. Az első csók gyengéd volt és lágy, a második viszont teljesen az ellentéte. Cornelia szenvedélyesebben, durvában kezdte csókolni barátját, nyelvét átdugta a szájába és vad táncot kezdett járni Garrett nyelvével.A férfi közelebb húzta magához, nem érdekelte hogy közöttük  a részeg csajt ül.Beletúr a hajába és amennyire lehetséges még közelebb húzta magához miközben már ő is vadul csókolta  Corneliat.
Ismét Cornelia szakította meg a csókot, de csak annyira hajolt el, hogy az orruk még össze érjen.
-Nos, jobb már?-kérdezte zihálva miközben kezét lecsúsztatta Garrett egyre keményebb férfiasságára.
Garrett egy állatias, mély nyögéssel válaszolt.
-Hé, és velem mi lesz?-kérdezett közbe az ittas bige.
-Ne aggódj, nem felejtkeztünk meg rólad-fordult a lány felé Cornelia. Visszacsúszott a lány bal oldalára és ismét oda hajolt a nyakához.-Most te következel-ahogy e szavak elhagyták az ajkát, már tátotta is a száját és belemélyesztette tűhegyes fogait a nő puha husába.
Ahogy az első meleg cseppek belefolytak a szájába Cornelia és az áldozatuk egyszerre nyögtek fel.
Garrett egy pillanatig még ezt a ,,csodás" látványt nézte, aztán  hogy ne maradjon ki a buliból, követe Cornelia példáját és az áldozat nyakának jobb felébe beleharapott.
Ketten pillanatok alatt a halál szélére vitték a nőt.Szíve már az utolsókat dobogta, lélegzete szaggatottá vált.
Garrett átnyúlt az áldozatuk felet és lágyan végig simított Cornelia combján, majd amikor a vörös hajú lány szíve örökre elhalkult egy hirtelen mozdulattal Corneliat az ölébe rántotta és a lány száját kezdte vadul falni.
Miközben vértöl vörös ajkuk továbbra is szorosan összetapadt Cornelia egy gyors mozdulattal kigombolta a férfi ingét és kezével lágyan végig simított rajta.Eközben Garrett belemarkol Cornelia fenekébe és közelebb húzta magához,  a szája lesiklott a nyakára és harapdálni kezdte.
Cornelia belenyögött a barátja vállába, azután pedig  felemelte a fejét, hogy a fülébe szexin beleharapjon, de mielőtt a füléhez érhetett volna mozdulatlanná meredt. A szemközti kanapén meglátta azt a férfit aki miatt jött, vagy legalábbis a leírás amit mondtak neki  illet a lányok és férfiak  társaságában italozó férfira.Fekete haja zselézve meredezett az ég felé, szeme erősen kisminkelve, ruhája feltűnő még is elegáns, ujjain gyűrűk csillogtak.
Cornelia tetőtől talpig végigmérte, majd mikor újra az arcát kezdte fürkészni észrevette, hogy az illető is őt nézi. Cornelia egy bájos mosolyt akart felé villantani, de ez sajnos nem sikerült neki mert Garrett ismét vadul csókolni kezdte.
-Várj-szakadt el az ajka a férfiétól-ott van akivel beszélnem kell.
-Tessék?-értetlenkedett.-Itt akarsz hagyni álló farokkal?- megemelte a csípőjét, hogy Cornelia jobban érezze a kemény dudort a nadrágjába.
-Sajnálom-komolyan is gondolta, hiszen ő is elégé fel volt izgulva és Garrett kielégíthette volna a vágyait.De most bosszúját előbbre kellett helyeznie a testi szükségleteinél.-Siettek vissza.De addig is, hogy nehogy azt mond elrontom a napodat....-rákacsintott, felkelt az öléből, szoknyáját lesimította és oda lépdelt egy közelben táncikáló, részeg szőke lányhoz.Váltott vele pár szót, aztán kézen fogva oda vitte Garretthez.
-Garrett, ő itt Mimi, Mimi ő itt Garrett-Mimi felé fordult.-Mint ahogy látod a haverom nagyon szexi, gazdag és  kanos.
-Igen, azt látom-Garrett dudorodó nadrágja láttán kuncogni kezdett.
-Komolyan?Rám akarsz sózni egy kurvát?-kérdezte miközben végigmérte Mimit.
-Ő nem egy kurva, csak egy nő a sok közül aki jól akarja érzeni magát.De amúgy látom a szemeden, hogy bejön neked, hisz hé, ismerem az ízlésedet és azt te sem tagadhatód, hogy jó csajt hoztam ide neked.
Garrett a szemét forgatta, majd Mimire mosolygott.
-Jól szopsz szépségem?-fogta meg a kezét, hogy közelebb húzza magához. Mimi válaszkép rámosolygott és már térdelt is le Garrett elé.Gyors kigombolta a nadrágját és már neki is állt szájával kényeztetni a férfit.
-Ezt a dugást akkor is behajtom  rajtad-mondta Cornelianak két  nyögés között.
-Hidd el, előbb megkapod mint gondolnád-nyalta meg erotikusan a száját, majd megfordult és otthagyva a kéjtől nyögdécselő barátját  elindult a boszorkány felé.
Cornelia azzal a bájos mosollyal az arcán ért a kanapéhoz amit előbb akart bevetni.Újra végig mérte a férfit aztán a társaságát is, majd megszólalt.
-Magnus Bane-ezt nem kérdésnek szánta, legrosszabb esetbe ha mégsem ő az az illető akivel találkozni kell, majd elnézést kér és tovább keres.
-Cornelia Montez-a férfi hangja dallamosan csengett.
-Vagy Blood Rippah..ahogy tetszik.
-Ezt a nevet nyilvánosan a helyedbe nem emlegetném. Blood Rippaht sokan akarják holtan látni.
-Tudom, de leszarom.Eddig akik megakartak ölni....nos...nem járkálnak már az élők között-húzta ki magát magabiztosan.-De hagyjuk a felesleges beszédet, térjünk a tárgyra.
-Igazad van, legyünk túl ezen a beszélgetésen, több idő jut a bulizásra.Szóval, miért akartál velem találkozni?
-Szerintem ezt kettesbe kéne megbeszélnünk.
-Miért?Biztosra veszem, hogy a mondandód nem annyira fontos, hogy itt hagyjam ezeket a csodás embereket, és ezeket a finom koktélokat.
-Azért-kezdte Cornelia, meg sem hallva Magnus előző mondatát,-mert szerintem ahogy nem akarod emlegetni a másik nevemet, úgy nem szeretnél nyilvánosan beszélni a próféciáról sem.
-Nem érdekelnek a próféciák-legyintett kezével.
-Szerintem ez érdekelni fog, mert ez nem csak egy egyszerű prófécia, hanem A prófécia.Ami a vámpírok és boszorkányok jövőjét  határozza meg-Magnus arcára a felismerés, majd egy cseppnyi félelem tükröződött ki.-Persze én ebbe az egészbe nem hiszek-folytatta Cornelia-és ha téged sem érdekel, akkor bizonyára nem is igaz, szóval hagyjuk is a fenébe az egészet-biccentett, majd megfordult, hogy távozzon.
-Várj-pattant fel hirtelen a kanapéról Magnus-talán még is félre kéne vonulnunk.
-Hát ha ennyire ragaszkodsz hozzá-fordult vissza Cornelia és elindult arra amerre a férfi mutatott.
Átfurakodtak a táncoló emberek között, elhaladtak a bárpult mellett ahol a pultos buzgón keverte a színesebbnél színesebb koktélokat, majd kimentek egy barna kétszárnyú ajtón amely a szórakozóhely hátsó udvarára nyílott.
Magnus karba tett kézzel nekidőlt a szemközti tégla falnak, amin egy lámpa lógott,  fényének köszönhetően Cornelia jobban végig tudta mérni a férfit.
Fekete bőrnadrág feszült szorosan a testéhez, kiemelve ezzel testi adottságait. Felül egy lila, mintás ingszerű felső volt rajta, aminek csak az utolsó gombja volt begombolva, így láttatni engedte Mr. Bane izmos mellkasát és mind a 6 kockáját.A látványon az a kicsit csillogó zakó sem rontott ami a lila felső felett hordott, ugyanis azt teljesen kigombolva viselte.
-Nos, ha kibámészkodtad magad, esetleg beszélhetnénk a próféciáról-zökkentette vissza a lányt.
-Igen, a prófécia-belenézett a férfi lágy barna szemébe.-Tényleg létezik?Ez a dolog a vámpírkirálynőről meg az esetleges világ elpusztításról....van benne valami igazság vagy csak egy kitaláció?
-A prófécia létezik, bár azt nem tudom, hogy amit hallottál róla azok a valóságot tükrözik e-Közelebb sétált hozzá, egyik kezével Cornelia felé bökött.-Még is mit tudsz  te róla?
-Nem sokat-szájába keserű ízt érzet, nem akarta kimondani a következő szavakat,-csak azt tudom, hogy lehetséges, hogy rólam szól a prófécia.

Második díj :))))

Sziasztok !

1. Köszönd meg a díjat! 

2. Írj magadról 10 dolgot!

3. Válaszolj a 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Küld tovább 10 embernek!

Köszönöm szépen a Cullen család írójának, Torinak ezt a díjat! :)

Írj magadról 10 dolgot:

1.Nem tudok énekelni.

2. Jelenleg a kedvenc sorozatom a Shadowhunters  :D Malec <3

3.Imádom a KFC-s kaját :D

4.Jelenleg Az olimposz hősei-Athéné jelét olvasom

5.Az az álmom, hogy elutazhassak Amerikába.

6. A legjobb barátnőmet 7 éve ismerem :) 

7. Tavaly kint voltam a Bécsi One Direction koncerten.

8. Szeretnék elmenni egy Kasza Tibi koncertre.

9.Szeretem ha esik az eső.

10. Nem tudok úszni :P

Válaszolj a 10 kérdésre:

1. Melyik csoki márka a kedvenced?

Nincsen, mindegyiket szeretem :)

2. Hol laksz?

Sopronban.

3. Melyik állat a kedvenced?

macska 

4.Zene vagy tánc?

zene

5.Csináltál már valaha őrültséget?Ha igen mi volt az?

Igen, sokat XD  Barátnőmmel az ablakon másztunk ki mert azt hittük, hogy nincs lakás kulcsunk.Pedig a végén aztán kiderült, hogy ott volt az asztalon, csak le volt takarva.Jó azt tegyük hozzá, hogy előtte este sokat ittunk XD 

6. Szoktál Anotalkozni?

Azt se tudom, hogy mi az  XD

7.Mióta blogolsz?

1 éve

8.Van tesód?

Igen, van, egy öcsém.

9. Olvastad a díj előtt a blogom?

Igen :) Rendszeres olvasó vagyok :P

10. Van BFF -ed?

Igen, van :D Dzsesszika ha esetleg ezt olvasod, puszilak :D :P

Tegyél fel 10 kérdést: 

1. Ismered a Shadowhunters sorozatot? Ha igen mi a véleményed róla?

2.Mióta blogolsz?

3.Miért kezdtél el blogolni?

4. Szeretsz olvasni?Kedvenc könyv?

5. Mi a hobbid?

6.Melyik a kedvenc évszakod?

7. Hány éves vagy?

8.Milyen sorozatokat nézel?

9. Mi a kedvenc virágod?

10. Hol laksz?

Küld tovább 10 embernek:

1.Egy szexmániás naplója

2.A szakadék szélén

3.Witch and the Hunter

4.Szándékos véletlenek

5.A Cullen család

40. rész Erős a páncél, de nem törhetetlen

Ahogy Esme belépett a házba, Cornelia gyors csatlakozott hozzá, így együtt mentek a nappali felé, ahol Cullenék és Cornelia barátai beszélgettek.
Mikor beléptek a helyiségbe, bent  mindenki elcsendesedett, pillantásuk a most érkezőkre siklott.
-Visszajöttél-szólalt meg Carlisle egy nagy sóhaj kíséretébe.
-Igen-válaszolta egyszerűen.
Carlisle egy darabig még habozott, de aztán erőt vett magán, odalépett a feleségéhez és szorosan magához ölelte.
-Sajnálom, tudom , hogy mit láttál, de esküszöm, hogy...
-Tudom-vágott a szavába, miközben eltolta magától annyira, hogy a szemébe tudjon nézni.-Hallottam az üzenetedet és Cornelia is elmondta, hogy mi történt.Nem kell bocsánatot kérned, inkább én kérek elnézést, hogy ilyen bután reagáltam.
Carlisle elmosolyodott azon, hogy  Esme kér bocsánatot  a történtek után.Meg is akarta ezt mondani neki, de ekkor tudatához eljutott Esme szavainak azon része, amely arról szólt, hogy beszélt Corneliaval. Szerelméről lekapva tekintettét lánya felé fordult.
-Neked is közöd van hozzá, hogy visszajött?-kérdezte meglepődve.
-Igen, van némi közöm hozzá-bájosan elmosolyodott mint aki nagyon büszke magára.
Esme szúrós tekintett lövellt a lány felé, Cornelia viszont állta a pillantást és nézésével azt sugallta felé, hogy ennyi jár nekem, ha már egyszer nem árulóm el a titkodat.
-Köszönöm-szakította meg Carlisle a két nő közti  néma csevejt, amit a szobában lévők észre sem vettek.
-Á ugyan már-legyintett Cornelia.-Nem kell hálálkodni, a lényeg, hogy ti boldog vagytok.
-Ahogy mondja-helyeselt Esme, majd átölelve Carlisle nyakát magához húzta és szájon csókolta. Carlisle mosolyogva viszonozta a csókot mire Emmett hangosan füttyenteni kezdet. Carlisleék nevetve szakadtak ki a csókból.
-Azért szeretnék később még beszélni veled.
-De csak később. Ne rontsuk el ezt a pillanatot-mondta szerelmes mosollyal az arcán Esme.
-Rendben-viszonozta a mosolyt Carlisle.
-Tudod azért elég hihetetlen, hogy a helyzetet ismerve, volt időd foglalkozni az ő boldogságukkal-intett Esmeek felé Lexi aki eddig a ház mögötti erdőre néző ablak mellett állt.
-Neked is szia Lexi. Mikor jöttetek?Miért jöttetek?Engem akartok ellenőrizni. Bocs, hogy elrontom a kedved de nincs szükségem az anyáskodásodra, remekül irányítom a dolgokat.Jót beszélgetünk, szia-zavarta le egymaga Cornelia az unalmas párbeszédet.
-Igen, azt nagyon is jól látom, hogy mindent faszán irányítasz. Jacob csak úgy ette a szavaidat, és azok a mű könnyek, remek alakítás.
-Köszönöm-vonta meg a vállát, nem érdekelte, hogy lebukott, neki csak az számított, hogy Jacob ne sejtsen meg semmit.-Nem kellet sokat gyakorolnom hiszen azt is jól eljátszom, hogy bírlak téged-próbálta megbántani-Amúgy ha esetleg bárkit is érdekel, Jake beszél a falkával, szóval ha minden jól megy akkor lesz egy csapat kutyánk.
-Nem is értem, hogy ejtheted ki ezeket a bántó és bunkó szavakat.Nem lehet igaz, hogy legalább egy cseppnyi megbánást nem érzel ilyenkor a szívedbe-mondta Alice, reménykedve.
-Még is milyen szívbe?-kérdezett vissza hűvösen, szemöldökét megemelve.
Alice erre csak bólintott, jelezve hogy megkapta a választ.
Cornelia egy darabig hideg tekintettel Alicet méregette, majd váratlanul ragyogó mosoly terült szét az arcán és Garrett mellé lépdelt.
-Igaz annak nem örülök, hogy Lexi ellenőrizget, de az felettébb boldoggá tesz, hogy te itt vagy.
-Igen?És még is miért?-kérdezte Garrett.
-Egyedül is jól elszórakozok-elkezdet Garrett körül járkálni,-de minden sokkal kellemesebb ha az embernek van társasága.-megállt mögötte, majd két kezével belemarkolt a fenekébe miközben odahajolt a füléhez és halkan duruzsolt tovább.-Főleg ha az a társaság ennyire szexi.
-Komolyan?Nem rég még a pasiddal smároltál, most meg egy másik férfival flörtölgetsz és kefélni hívod?-forgatta a szemét Lexi.
-Én nem kefélni hívtam-újra Garrett elé került, hogy barátnője szemébe tudjon nézni,- bár hosszú az éjszaka, bármi lehet belőle-kacsintott Lexire.
-Mindig is sejtettem, hogy nagy kurva vagy , de ez most be is bizonyosodott-mondta Emmett jól szórakozva a helyzeten.
-Tényleg, Emmett?Kurva lennék?- halkan kuncogni kezdett, ami gyorsan átváltott csilingelő, borzongató kacagásba.-Nem pénzért dugok, házas férfira vagy olyanra akinek barátnője van nem mászok-egy gyors pillantást vetett Edward felé,-jó Edy más téma. De amúgy  szex partnerem is csak 3 van.Meg most ráadásként Jacob, akivel megjegyzem még nem szexeltünk.Bár másban elég tehetséges a fiú-szexin beharapta a száját.
-Kösz, de a részletektől kímélj meg-ódzkodott a témától Jasper.
-Istenem, vámpír létetekre rohadt prűdek vagytok-forgatta a szemét, majd vissza fordult Garretthez és átölelte.
-Nem vagyunk prűdek, csak nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy hogyan dugatod meg magad.Mi se szoktuk a családban egymásnak elmondani-szólt hozzá Rosalie.
-Ááá akkor csak Edward élvezheti, a mocskosabbnál mocskosabb gondolataitokat.Szegény, nem lennék a helyébe-húzta el a száját.-Na de térjünk vissza  a lényegre-Garrettre mosolygott.-Mit szólsz szépfiú, csapatunk egy olyan véres, vad és szexi bulit mint régen?Csak te, én, Washington és az egész éjszaka. Lexit gondoltam inkább hagyjuk itt mert ma nagyon buli lohasztós kedvében van, Chris pedig úgy látom nagyon Lexi oldalára hajlik.
-Hé, mióta itt vagyok nem is mondtam semmit-kérte ki magának Chris.
-Hát éppen ez az.De amúgy is, a legutóbb miattad kapcsoltam vissza, nem akarom, hogy ezt is elcseszd.
Lexi szemébe egy remény szikra csillant fel, elkezdtek kattogni fejében a kerekek. Cornelia észrevette barátnője szemében ezt a csillogást, és észrevette ugyan ezt az apjáéban is.De most ez nem érdekelte, nem akart tovább húzni az időt.Amúgy is, most erősebb a szívén a páncél , bármit tesznek úgysem tudják megtörni.
-Nos, akkor velem tartasz?-tette fel inkább a kérdést Garrettnek.
Garrett  kifürkészhetetlen tekintettel nézte a  lányt.Teltek a másodpercek és Cornelia már azt hitte, hogy a férfi válasza nemleges lesz, de ekkor Garrett kezével ami eddig a lány derekán pihent közelebb húzta magához és szenvedélyes csókot lehelt ajkára.Amíg egy pár milliméterre elhúzódtak Cornelia elmosolyodott, majd ugyan olyan szenvedéllyel visszacsókolt.Nyelvük vad táncot járt, szájuk keményen összeforrt. Cornelia beletúrt a férfi sötét hajába, de ahelyett, hogy még közelebb húzta volna magához, elhúzta magától.
-Ezt szerintem, majd kettesbe fejezzük be-nehezen mondta ki e szavakat.
-Régen nem zavart ha közönségünk is van-Garrett hangja  a vágytól rekedtesen csengett.
-Nem akarom megrontani a lelküket-zárta le a témát.Megfogta Garrett kezét és elindult vele a garázs felé, de amikor már majdnem kiértek a szobából megtorpant.Elővette zsebéből a kocsikulcsot és Garrett kezébe nyomta.
-Menj előre. Mindjárt megyek én is-mondandóját egy leheletnyi csókkal fejezte be.
Garrett elvette a kulcsot és tovább ment. Cornelia vissza fordult Cullenék felé.Vagyis pontosabb Edward felé.
-Bella mikor jön haza Skóciából?
-Holnap este érkeznek vissza-Edward összezavarodott a gyors témaváltástól,-de miért kérded?
-Csak hogy tudjam, hogy mikortól várhatom Bella féltékenységi kirohanását.Mert téged ismerve, sokáig úgyse fogod tudni titokba tartani a csókunkat-Edward gyanakodva hallgatta exe minden egyes szavát, Cornelia a férfi arcát látva nevetni kezdett.-Te úr isten, látva az arcvonásaidat eltudom képzelni, hogy mire gondolhattál.De megnyugtatlak, nem akarom megölni, nem azért kérdeztem.
Edward engedett a feszült testtartásából. Egy kicsit megnyugodott e szavak hallatán, de azért, hogy ne bízza a véletlenre megpróbált Cornelia gondolataiba olvasni.Sajnos, ugyan úgy mint mindig, most is falba ütközött és egy kis gondolat foszlányt se tudott elkapni.Ostobának érezte magát azért, hogy egyáltalán megpróbálta hiszen sohase sikerült, sejthette volna, hogy ez most se lesz másként.
Cornelia érezte Edward próbálkozását. Még ha nem akarta volna akkor is észre vette volna, hiszen olyan érzést keltett benne ez, mint amikor erősen nekifeszül az ember egy beragadt ajtónak, de az ajtó akkor sem enged. Csak ebben a helyzetben Cornelia volt most az ajtó.
Cornelia a férfi próbálkozása miatt bájos mosolyt vetett felé, majd aztán apja felé fordult.Volt egy két dolog amit mondni akart neki, kérések, kérdések, szavak végtelen tengere ami akár könnyen érzelgősnek is tűnhet és ha nem vigyáz végül azá is válik.Így hát nem kockáztatva, vigyázva a jégbörtönre szíve körül, ránézett Esmere is és egy egyszerű, de még is Cornelias stílusba lezárta a beszélgetést:
-Csak ügyesen-kacsintott feléjük, majd eltűnt a szobából.
Egy perc sem telt bele, mire a szobába maradottak már hallották is a garázsból kihallatszó autó motorjának hangját, ami aztán pillanatok alatt kigurult a köves útra és elhajtott az ország út felé.
-Van esetleg valami ötleted?-kérdezte váratlanul Chris Lexi mellé lépve. Lexit annyira váratlanul érte a kérdés és az is, hogy Chris hirtelen mellette termet, hogy egy kicsit ijedtébe, összerázkódott.
-Ezt ne csináld többet-ütötte meg mérgesen barátját.
-Bocsánat, de ne tereld a témát.Láttam, hogy annál a mondatnál, hogy én miattam kapcsolt vissza a legutóbb, felcsillant a szemed.
-Cornelia is észrevette-jelentette ki Lexi. Egy pillanatra elmerül a gondolataiba, majd visszatérve a világba Chrishez fordult.-Van egy sejtésem hogy mivel tudjuk visszahozni Corneliat. Vagyis inkább kivel.
-Jacobbal, de ez egyértelmű-mondta Emmett.
-Már mért lenne olyan egyértelmű?-szólalt meg Rosalie aki szerelme ölébe ült és most úgy fordult, hogy a szemébe tudjon nézni-Ha annyira ő lenne az, akkor szerintem Cornelia nem flörtölgetne más férfiakkal, meg nem feküdne le velük.
-Lehet, hogy ez csak valami megtévesztés akar lenni, hogy mi azt higgyük nem érdekli semmi, azt csinál amit akar- állt ki Emmett állítása mellett Jasper.
-Nem hiszem, hogy így lenne. Jacobot lehet, hogy szerette de nem ismeri olyan régóta, nem lett olyan bensőséges a kapcsolatuk.Lehet, hogy inkább Chris az aki megtudja lágyítani a szívét, hiszen ahogy mondta is, neki már egyszer sikerült-adta le szavazatát Alice Chris mellett.
-Kizárt, hogy én legyek az-rázta meg  a fejét,-pont azért nem lehetséges ez mert egyszer már sikerült nekem.Fel van készülve arra ha esetleg én próbálkoznék.
-Szerintem Sophia lesz az-hozót szóba egy újabb embert Esme, -hiszen gondoljatok bele, mennyire szerette, oda volt érte.Rengeteg gyűlölet és fájdalom járta át a szívét, amikor azt hitte hogy meghalt.Most meg, hogy megtudta, hogy még is életbe van összetört és kikapcsolt.Szerintem ő lesz az aki rátudja venni, hogy újra legyenek érzései és szerintem segítene is.Úgy tűnt mintha nem nagyon tetszene neki meg Aronak, hogy Cornelia Blood Rippah lett.
-Bárcsak tudtam volna olvasni a gondolataiba, de ugyan úgy lehetetlen mint a lányáéba-bosszankodott Edward.
-Ne magad hibáztasd tesó, nekem se sikerült rajta használnom a képességem, ahogy Alicenek se-mondta Jasper.
-Pontosan-erősítette meg férje állítását Alice, hogy Edwrad ne legyen emiatt olyan letört.-Viszont-hirtelen kikerekedett a szeme-Cornelia jövőjébe beletudnék pillantani.Persze nem biztos, hogy olyan könnyen menne, de őt nem védi varázslat, szóval vele biztos könnyebb dolgom lenne mint Sophiaval.
-Ez jó ötlet-értett vele egyet Carlisle,- de most már szerintem hallgassuk meg végre azt, hogy Lexi kire gondolt.

-Köszönöm-mosolygott rá hálásan Lexi.-Jacobot és Christ már az elején kizárnám, biztos, hogy nem ők a megoldás. Sophiara én is gondoltam és igen nagyon lehetségesnek tűnik, de van valaki más aki szerintem nagyobb hatást tud tenni Corneliara. És látom rajtad, hogy te tudod hogy kire gondolok-nézett Carlisle szemébe,-már az előbb is láttam rajtad mikor még Cornelia itt volt.Edward nem is értem, hogy nem hallotta ki a gondolataidból, de most nem ez a lényeg, hanem az...
-Hanem az, hogy ha a helyzet rosszabbra fordul vissza kell hoznunk Corneliat. És az egyetlen személy aki ezt majd megtudja tenni az én vagyok-fejezte be Lexi mondandóját Carlisle.

39. fejezet Különös szövetség

Esme karba tett kézzel, magabiztosságot sugallva testtartásából, állt Sophia előtt. Belül egy kicsit megérintette a félelem szele, de ezt nem akarta kimutatni afelé  a nő felé, aki nem rég  rá mászott a férjére.
-Hogyan, találtál meg?-kérdezte dühtől remegő hangon.
-Kereső varázslat-Esme kérdő pillantására elnevette magát, majd tovább folytatta.-Ha nem rohantál volna el olyan gyorsan, akkor nem maradtál volna le  arról a hírről, hogy boszorkány vagyok.Vagy is az is.De mondjuk megértem a reakciódat, biztos nagyon fájhatott a látvány, ahogy a szerelmed ölébe ülők és egymás torkán ledugjuk a nyelvünket...-ingerelte.
-Kösz, de nem kell részletes beszámoló, elég volt amit láttam-vágott a szavába Esme.-Inkább mond mit akarsz, aztán hagyj elmenni.
-És még is hová mennél?
-Nem mindegy neked?
-Szeretem a kihívásokat, de ha te ilyen könnyen megfutamodsz és átadod nekem a szerelmed, az nem kihívás hanem egy nagy kalap szar.Ezért is nem, nem mindegy.
-Hát bocs, hogy nem teszem számodra ezt az egészet elég izgalmassá. Ha a furcsa élvezeteidet akarod kielégíteni, kopogj másnál.
-Mondjuk a férjednél?-mondta gúnyosan.
Esme fejét elöntötte a düh és neki ugrott Sophianak.De épp hogy csak hozzá ért volna, Sophia már a nyakánál fogva neki nyomta a kocsinak.
-Szivi, szép, hogy próbálkozol.De erősebb és idősebb vagyok  nálad.Semmi esélyed ellenem-jobban kezdte szorítani a torkát.-Hamarosan megy a gépem, nincs sok időm, úgyhogy légy oly kedves, hallgasd meg a mondani valómat és ne próbálkozz újabb butasággal.
-Oké-préselte ki ajkai közt Esme.
-Nem tudom mit terveztél, de én a helyedbe nem csinálnám az eszem hanem vissza mennék a családomhoz-miközben beszélt elengedte a nyakát, de továbbra se lépet el mellöle.-Fáj kimondani de Carlisle szeret, és megszakadna a szíve ha ez miatt elhagynád.Főleg, hogy én másztam ő rá.Bár az igaz-vonta meg a vállát és elmosolyodott az elmékre- hogy vissza csókolt és biztos, hogy valami kis halvány érzést felpiszkáltam benne irántam.De a lényeg, hogy nem adhatod fel ilyen egyszerűen, vissza kell menned-fejezte be, majd megfordult és elindult oda ahova leparkolt autójával.
-Nem, értem,  miért akarod, ennyire hogy vissza menjek?-teljesen össze volt zavarodva.
-Mondtam már, a kihívás miatt.Sokkal jobban fogom élvezni ha Carlisle az enyém lesz, ha előtte tisztességesen megküzdök veled érte.A másik meg-gondolkodott el egy pillanatra-,szükségem lesz rád valamihez, de úgy nem veszem hasznod ha messzire elhúzod a csíkot.
-Még is mire kellek neked?-most már tényleg nem értett semmit.
-Majd idővel megtudod.Addig is felejtsd el hogy egyáltalán beszéltünk.Apropó-felemelte kezét és egy varázsigét kezdett el kántálni.Mikor befejezte keze vissza hanyatlott teste mellé.-Ezt a kis beszélgetésünket nem hiszem, hogy el kellene mondanod a családodnak, hidd el jobb ha nem tudnak róla.De tégy ahogy látod.Viszont ha még is a hallgatással értesz egyet, Edward miatt nem kell aggódnod. Olyan varázslatot mondtam rád ami miatt ha esetleg a kis beszélgetésünkre gondolsz, Edward nem fogja azokat a gondolatokat hallani.Helyette jelentéktelen áll gondolatokat fog csak fogni.
-Te belebabráltál a fejembe?-dühe kezdet vissza térni.
-Csak egy picit-nevettet.-Na de léptem, puszi-intett, majd egy szempillantás alatt eltűnt.
Esme ott maradt egyedül, a sötét, kihalt utcán Sophia hűlt helyét bámulva, miközben azon gondolkozott, hogy helyesen kell döntenie.Csak az volt a baj, nem tudta mi a helyes döntés.

Cornelia nekidőlve egy fának állt az erdő szélén a Cullen ház mögött. Jacob forró, teste simult hozzá, egyik kezével a fának támaszkodott, másikkal a lány derekát ölelte.Vadul falták egymás ajkát, nyelvük gyors táncot járt.
Jacob ajkai hirtelen lesiklott Cornelia nyakára és apró puszikat kezdet rá lehelni.A lány felnyögött és kuncogni kezdett, majd lágyan eltolta Jaket annyira magától, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Még is, hogy meséljem el, hogy  mi történt, ha egyszer szóhoz se hagysz jutni?
-Igaz, bocsi-villantotta rá mosolyát.-Mesélj, mi történt Volterába?Lexi jól van?-hangja aggódóbbá változott.
-Lexi jól van, Aro nem bántotta-egy sóhajt préselt ki magából.-Volterába meg...elég sok minden történt.De ezek közül ami a legfontosabb, hogy megtudtam, az anyám életben van-,,meg az, hogy kikapcsoltam, megöltem pár embert, de ezt persze neked nem kell tudnod".Gondolta még hozzá Cornelia. Arcára szomorú maszkot erőltettet.
-Tessék?Ez mégis hogyan lehetséges?-kérdezte őszinte meglepődéssel.
-Ő és Aro becsaptak.Az egész csak egy színjáték volt, hogy megölte az anyámat.Igazából  szövetkeztek és Aro átváltoztatta.Vagy valami ilyesmi.
-Ó-hirtelen csak ennyit tudod válaszolni erre, majd gyors összeszedte magát, kezébe vette szerelme arcát és a  szemébe nézett.-El se tudom képzelni, milyen nehéz lehet ez most neked.
-Hát igen, elég szar a helyzet-a hatás kedvéért egy könnycseppet préselt ki a szeméből, amit látványosan letörölt az arcáról.
-Hé-lágyan megcsókolta a könnycsepp helyét-ennyire azért nem lehet rossz a helyzet.
-De igen Jacob, az.Egész végig Aro és ő ellenem szövetkeztek, vagyis inkább értem, a fene se tudja.
-Még is hogy érted ezt?
-Már mondtam, hogy Aro tervezz valamit, és a helyzet továbbra se változott.Csak most már annyival más, hogy tudom, hogy az anyámnak is köze van hozzá.Meg, hogy elméletileg a tervükhöz az is hozzá függ, hogy én vagyok a vámpírok királynője, vagy mi a szösz.
-Vámpírok királynője?-kérdezte Jacob.
-Nos, igen, elméletileg.Nagyon nem hiszem el  Sophia kis meséjét, de ezt egyenlőre hagyjuk is, majd mesélek róla-végig simított izmos, meztelen mellkasán.-Inkább beszéljünk arról, hogy szeretnék egy szívességet kérni.Elegem van a Volturiból, de legfőképpen Aroból. Tenni akarok végre ellene valamit.Megakarom akadályozni, hogy sikerüljön a terve, és ha esetleg ide jönne Cullenék miatt, hogy felfordulást csináljon, az ellen is tenni akarok.De viszont én, Cullenék és a barátaim kevesek vagyunk ellene.Ezért megszeretnélek kérni arra, hogy beszélj Sammel, hogy ha úgy van segítsetek nekem.
-Nem hiszem, hogy Sam belemenne a dologba.Ő azt mondja, hogy a vámpírok közti háborúskodáshoz nincs semmi közünk.A ti dolgotok ha megölitek egymást.Nem érdekli ha kevesebben lesztek, mert nekünk legalább kevesebbel kel megküzdenünk-Cornelia szomorú tekintette láttán, egy pillanatra összeszorult a szíve, majd előtört belőle a védő ösztön.-De persze megpróbálhatom meggyőzni, hogy segítsünk neked.Már csak azért is mert a barátnőm vagy-fejével, fejéhez támaszkodott.-De akárhogy is dönt Sam, rám bármibe számíthatsz.
-Még akkor is ha ehhez meg kéne szegned a parancsot?
-Igen, még akkor is.Mert szeretlek és nem akarom, hogy bajod essen-egy lágy csókot lehelt az ajkára.
-Én is szeretlek, és nagyon köszönöm-hogy elrejtse az undort az arcáról amit a szeretlek szó hozott ki belőle, kamu sírásba kezdett. Jacob gyengéden magához vonta és meleg kezével védelmezően átölelte. Cornelia továbbra is úgy téve mint aki zokog elégedetten belemosolygott Jacob vállába.

Fél órát még beszélgettek, majd egy hosszabb csók után Jacob eltűnt az erdőbe. Jake ezt az éjszakát szerette volna szerelmével tölteni, de Cornelia arra hivatkozva, hogy el kell intéznie valami fontosat, áttették az együtt alvást holnap estére.
Cornelia miután Jacob eltűnt a fák között egy darabig még a csendes erdőt bámulta, majd mosolyogva megfordult és elindult a ház felé.Éppen fellépet volna  a tornácra amikor autó hangjára lett figyelmes. Vámpírsebességgel kerülte meg a házat, majd megállt az autó  előtt.A volán mögött Esme felsóhajtott mikor észrevette Corneliat. Nem sok kedve volt hozzá, de nagy nehezen kiszállt az autójából és Corneliat kezdte méregetni.
-Szóval vissza jöttél-állapította meg.
-Igen, vissza-felelte egyszerűen.
-Olyan feldúlt voltál, azt hittem, már rég elhagytad Washington államot.
-Az volt a tervem, csak aztán hosszas gondolkodás után meggondoltam magam.
-Ezek szerint az apám szívbemarkoló üzenete, meglágyította a szívedet-mondta majd vállát megvonva megfordult, hogy bemenjen a házba.
-Az is közre játszott, de nem csak emiatt döntöttem így-hadarta izgatottan.
-Biztos, hogy megbánom ezt a kérdést,de....akkor még mi ösztönzött arra, hogy vissza gyere?-tett úgy mintha érdekelné.
-Nem mi, hanem ki-hangját suttogóra vette-az anyád.
-Tessék?-Cornelia most vissza fordult a kezét tördelő Esme felé.
-Cssss, halkabban.Nem akarom, hogy ők is meghallják-Esme látta Conrelia arcán, a ki nem mondott kérdéseket, ezért tovább folytatta.-Az anyád, Sophia megtalált valami kereső varázslattal.Beszélni akart velem, hogy jöjjek vissza Carlislehoz. Megkérdeztem tőle, hogy neki ez miért is olyan fontos, mire ő azt válaszolta, túl egyszerű lenne ha ilyen könnyen eltudná tőlem venni a szerelmemet.Ráadásul valami terve van velem, és nehezen tudná végre hajtani ha elmennék.
-Gondolom felesleges megkérdeznem, hogy milyen tervről van szó.Nem az anyámra vall, hogy csak úgy elmondja-Esme biccentett.-De tudod azt nem értem, hogy ha ő mondta, hogy gyere vissza és elmondta azt is, hogy miért akarja, akkor miért vagy még itt?
-Mert rájöttem, hogy elhamarkodottan döntöttem.Szeretem Carlislet és nem fogom ilyen könnyen elengedni. Ha kell megküzdök érte.Plusz, ha tényleg valamit tervez velem, akkor lehet hogy a családommal is vannak tervei-hangjába egyszerre csengett elszántság és harag.-Velem szórakozhat de ha a családomhoz csak egy újjal is hozzá ér megölöm.
-Váu, Esme nem is tudtam, hogy neked ilyen harcias oldalad is van.Jobb lesz ha ezt észben tartom-gúnyolódott.-És mi a helyzet azzal, hogy le pisszegtél?
-Sophia azt mondta, döntsem el én , de a helyemben nem szólna Carlislenak. Mármint arról, hogy találkoztam vele és, hogy mit mondott.Még valami varázslatot is rám mondott, hogy ha esetleg úgy döntök Edward ne tudja kiolvasni a fejemből.
-Értem, anyám és a ravasz trükkjei-nevetett fel keserűen.-És hogy döntesz?
-Nem tudom-meredt maga elé csüggedten.
-Aha...Azt értem hogy nem tudod, hogy neki mit mondj-bökött  a ház felé.-De azt már kevésbé értem, hogy nekem miért mondtad el?
-Ezt igazából, nagyon én se értem.Talán azért mert tudom, hogy keresztbe akarsz tenni az anyádnak.És talán éppen ezért számíthatok rád ha segítség kell Sophia ellen.
-Tudod ez vicces.Sohase voltunk valami jóba, hiszen nem tetszett nekem, hogy a pótmamát akartad játszani.Ráadásul egy pár órája még gyakorlatilag elküldtél a halál faszára és leribancoztál, amit amúgy csak megjegyzek, az anyám miatt.Most meg nekem öntöd ki a lelked és tőlem vársz segítséget ahelyett, hogy futnál a tündi bündi kis családodhoz.
-Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi választ fogok kapni tőled.Bocs hogy raboltam az idődet-már indult volna el a ház felé, de ekkor Cornelia megfogta a karját és maga felé fordította.
-Kevés a szövetségesem, az meg még kevesebb aki annyira ki akarja iktatni az anyámat mint én.Ezért is döntöttem úgy hogy számíthatsz rám, és ha esetleg úgy döntesz, megtartom a titkod Cullenék előtt.
-Komolyan mondod?
-A legkomolyabban.Mint mondtam kellenek a szövetségesek, jobban mint az ellenségek, azokból így is már rengeteg van.Ehhez ha még hozzá jön, hogy megsemisíthetem anyám vágyát, hogy megszerezze apámat, attól csak még csodálatosabban érzem magam.
-Köszönöm-hálálkodott Esme, de azért továbbra is tartott Corneliatól és nem bízott meg benne annyira.
-Jó ,jó szívesen, de nekem ne kezdj itt hálálkodni meg átmenni nyáltengerbe mert attól csak rosszul leszek.De legalább ezzel csak arra emlékeztetsz, hogy azért nem vagyunk puszi pajtások.
-Te pedig az ilyen lenéző beszólásaiddal emlékeztetsz rá.
-Ott a pont-nevette el magát Cornelia, elengedte Esme kezét és hagyta , hogy elinduljon  a ház felé.-Azért azt majd közöld velem, hogy elmondod e neki vagy sem.
-Már döntöttem-kezdte Esme továbbra is a ház felé tartva-nem mondom el nekik-válaszolta, majd lenyomta a kilincset az ajtón.